A kevesebb néha több: egy egyszerű pizza, kiváló alapanyagokból elkészítve királyi fogás lehet! Jól példázza ezt az egyik hagyományos nápolyi pizza legendája:

A pizzériák étlapján a Margherita pizza általában a legolcsóbb tétel, de nem szabad alábecsülni, a jó minőségű paradicsomból és mozzarellából, a hozzávalókat megfelelő szakértelemmel kezelve, ezek az egyszerű feltétek rendkívül zamatos szósszá tudnak összeolvadni. Az összetevőit talán jól ismerjük mindannyian, ám azt már kevesen tudják, hogy milyen kedves történet fűződik az elnevezéséhez: 

A Margherita Pizza 1889-ben indult világhódító útjára, egy kis nápolyi pizzériából, amely még ma is működik. Hírnevét Savoyai Margitnak köszönheti, aki bár az uralkodócsaládoknak kijáró, királyi csemegék közül válogathatott, mégis, mikor férjével Nápolyba látogattak, valami másra jött gusztusa: igen, pizzára!

Margit, aki szerette az egyszerű étkeket, addig rágta férje, I. Umberto fülét, míg az beadta a derekát: és bár azt nem hagyta, hogy holmi szegényes bódéból, utcai árustól vegyék meg, de a Capodimonte palota konyhájába hajlandó volt beengedni Nápoly leghíresebb pizzakészítő mesterét. Így esett, hogy egy este, mikor Margit megkívánta a pizzát, Raffaele Esposito Brandi nem egy, hanem rögtön háromféle pizzát készített Margit számára: ám a királyné tetszését leginkább a trikolór verzió nyerte el, a bazsalikomos, bivalymozzarellás, paradicsomos pizza, melyet az előkelőség levélben köszönt meg a mesternek. Az ő tiszteletére viseli azóta is olaszul ez a fajta pizza a Margherita (Margit) nevet.